A halálról

Beszéljünk a halálról 

Valahogy úgy érzem itt van a legnagyobb bajban az emberiség jelenleg. Kevesen vannak, akik fájdalom nélkül tudnak akár csak rágondolni szerettük elvesztésére. És nagyon sokan rettegnek a haláltól. Én szerencsés helyzetben vagyok, már nagyon korán átéltem egy tapasztalást, ami miatt a halált másképp látom, mint az emberek többsége. 18 éves voltam amikor drága dédim, akit nagyon nagyon szerettem, a kezemet fogva halt meg. Amit akkor éreztem nehéz szavakba önteni. Egyszerre volt a tapasztalás nagyon magasztos és szívfájdítóan szomorú. Semmiért nem adnám a pillanatot! Ha visszagondolok ma is úgy érzem, mintha kezét fogva átnyújtottam volna őt a másik világból érte nyúló gondoskodó megnevezhetetlen erőnek. Tudom, hogy várnak minket, tudom, hogy vigyáznak ránk! Tudom,hogy dédanyámmal osztoztunk az élet nagy csodáján. A halál nem az élet vége! A halál az élet része.